I. fejezet

(még nem biztos, hogy ez az első fejezet lesz, ugyanis kis kavar állt be a tartalmat illetően)

NYÁR

- Ááááh! - izgatott sikoly törte meg a tengerpart csendjét. - NE! TAFFY! ÁÁÁÁ! - tűnt el levegőért kapkodva a vízben Dorothy. - Ezt még megkeserülitek! - lihegte nevetés közben. Elindult a part felé, de Zac elé állt vigyorogva:
- Hová készülsz? - kérdezte miközben gyanús mosollyal közeledett felé. - Elég száraznak tűnsz - kacsintott a víztől csöpögő Dorothyra. Ő már éppen reagálni akart valamilyen ütős dumával, mikor hirtelen felkapta hátulról két erős kéz és messzire bedobta a meleg tengervízbe. Mire sikerült a lánynak felállni és levegőt venni, a két fiú ott állt mellette és röhögött. Dorothy méltóságteljesen megigazította a haját és sértődötten ment el Zac és Taffy mellett. Felkapott egy törülközőt – ami történetesen Christiané volt – és leült.

- Gondoltatok már arra, hogy hagyjátok néha levegőhöz jutni Dorothyt? – érdeklődött Olivia, aki a szóban forgó lány legjobb barátnője volt. A fiúk összenéztek, és egyszerre vágták rá:
- Nem! – majd kitört belőlük a vihogás. Taffy észrevette, hogy a lány tüntetőlegesen elfordította a fejét. Oda ült mellé és beszélni kezdett vele, de Dorothy komoran csak egy-egy szót szólt.

Zachary is kijött és elkezdett baromságokat magyarázni Christiannek. Sokáig baromkodtak, de Chris észrevette, hogy Dorothy magányosan sétált a tengerparton. Feltűnően sértődött, csalódott és szomorú volt. Olivia és Taffy komolyan tárgyaltak valamiről. Elkomorodott és így szólt Zachez:
- Tényleg békén hagyhatnátok néha.
- Tudod, hogy Taffy járni akar vele.
- Tudom. De Ő nem akar Taffyvel…
- Lehet – bizonytalanul a lány után nézett. A friss szellő belekapott majdnem derékig érő barna hajába. Zachary tudta, hogy a lánynak ő tetszik. Ő a fekete hajú, zöld szemű Zac. Azt mégsem tudta, hogy neki tetszik-e a lány. Beletúrt hajába, ami még most is fel volt zselézve. Dorothy imádta Zac haját.

Későre járt. Olivia már elkezdett öltözni. A két lánynak el kellett érnie a negyednyolc utáni buszt és még Taffyhez is be akartak ugrani. A csapat többi tagja is hozzá fogott készülődni. Mikor elindultak Taffyhez Dorothy integetett a tengerpartnak, ugyanis két nappal később a hegyekbe utazik családjával és már nem tud kijönni. Útközben Oliviával Taffyről beszéltek.
- Igen tudom, hogy jó fej és jól néz ki, de nekem ő akkor se több egy barátnál. Bármit megtudok vele beszélni és nem akarom, hogy ez a jó barát átmenjen pasiba – próbálta kifejteni gondolatait.
- Én értem, de adhatnál neki egy esélyt. Egy hetet mondjuk.
- Olivia te nem érted ezt. Itt most nem Jamesről van szó, vagy akármelyik pasiról, hanem Taffyről. Taffy Dunbarról. – Dorothy érezte, hogy megbántotta barátnőjét azzal a Jameses dologgal, de most túl ideges volt ahhoz, ezzel foglalkozzon. Amúgy feldolgozhatná végre. Már májusban szakítottak és most nyár közepe van, ráadásul néhány napja volt a születésnapja…Olivia nem válaszolt. Már a Madison Streeten voltak. Az összes fiú itt lakott, egyedül James nem. James a Cherry Streeten. A két lány eddig a Howard Streeten élt, de Olivia elköltözött. Alig két hete, hogy a Hudson Street és Jane Street sarkán lakik. Sajnos.

Közben már ott is voltak Taffynél. Leültek a szobájában. Chris és Zac elkezdtek baromkodni. Dorothy elmosolyodott. Szerette őket nézni. Olyanok voltak ilyenkor, mint a gondtalan ötévesek. Ő is szeretett volna ilyen lenni. Közben megjött Louis és James. Louis tulajdonképpen James ”sógora” volt. Olivia már elővette a kártyát és kevert. Önfeledt játékba kezdtek. Már régen játszottak amikor Dorothynak eszébe jutott a busz.
- Wáá! – sikított fel.
- Mi az? – kérdezték meglepetten a többiek.
- Öt perc van a buszig – nevetett. Oliviával gyorsan összekapták a cuccukat és rohantak a buszhoz.
- Remélem, nem késsük le! – nevetett Olivia futás közben. Amikor meglátták a buszmegállót a busz már ott volt és éppen indulni készült. Elkezdtek még gyorsabban futni és integettek. A buszsofőr megvárta őket. Fent ültek a buszon, a futástól alig kaptak levegőt és nevettek. Sajnos Dorothynak sokkal hamarabb kellett leszállnia Oliviánál. Elköszöntek egymástól és Dorothy hazaindult.

Otthon a hatéves húga rögtön letámadta.
- Jáccunk Dorotíí! – üvöltötte.
- Jajj Hetty! Most értem haza, hagyjál már levegőhöz jutni! Legalább hadd vacsorázzam!- kérlelte húgát. Ez a kis vérszívó Hetty sose hagy békén. Evés után felment a szobájába és olvasni kezdett miközben döngött a hifi. Kis idő után megjelent Hetty is. Követelte, hogy játsszon vele Dorothy. Semmit nem tudott tenni. Játszott a kislánnyal egy órát, aztán lezuhanyozott és lefeküdt.

Másnap délelőtt összeírta, hogy mit visz a nyaralásra. Ebéd után elkezdett bepakolni, de egyszer csak csörgött a telefon. Olivia hívta, hogy nem megy-e ki mégis, de sajnos nem tudott.
- HA mindent bepakolok öt előtt, akkor lemegyek – fogadkozott.
- Becsszó? – hitetlenkedett Olivia.
- Becsszó! – bizonygatta Dorothy.
Csakhogy Dorothy még nyolc órakor se volt kész. Azért ez kezdte aggasztani, mert másnap hajnalban utaztak. Kétségbe esetten kereste a holmiját.
- Tudom, hogy itt volt valahol – motyogta magában.
- Mi? – kérdezte anyukája.
- Semmi, csak nincs meg a cuccom – mondta.
- Jah…
Szerencsére időben megtalált mindent és még sikerült is lefeküdnie tíz óra előtt.